Levélféle Józsa Misinek

Drága Barátom, Kedves Misi!

"Régi szelid esték, ti is emlékké nemesedtek!"
(Radnóti Miklós: À la recherche) 

 

Hát veled is megtörtént.... Átmentél a Kapun... azzal a magabiztosságal, amivel több mint négy évtizeddel ezelőtt megismertelek: Tudod, ott az orosházi kultúrház előterében, amikor odaléptél hozzám, és felajánlottad, hogy legyünk barátok. És miután elmondtad, hogy cirkuszban fogsz dolgozni, porondmester leszel és persze énekelni is fogsz, majd én kontráztam, miszerint az én apám meg már most moziigazgató, majd meghívtalak a kultúrház presszójába eg üveg "pepsicocakólára", amit aztán csak úgy a pult alól kaptunk - merthogy a hetvenes évek elején még így ment a dolog - szóval ezen ismerkedési ceremónia után valóban barátok lettünk.
 Lettünk? Úgy hiszem voltunk és maradunk is örök időre. És ezen a tényen semmit nem változtat az, hogy te most átléptél egy másik dimenzióba. Hiszen nem véletlenül mondtad azon az utolsó napon, ott a kórházban, mikor elbúcsúztunk egymástól:  Majd találkozunk!
Igen Misi! Majd találkozunk! Hiszen eddig is volt olyan, hogy elváltunk egymástól, s különösen az utóbbi években, elég hosszú időre nem láttuk egymást. Aztán egyszercsak talákoztunk. Mert tudom, most is csak előre mentél, hogy amikor majd eljő az idő, te ott várj bennünket, s a tőled megszokott magabiztossággal kalauzolj.
Sokat megéltünk mi a XX. század utolsó trimeszterében! S Te, Drága Barátom, mintha kétszer olyan gyorsan éltél volna át mindent. Sartre mondja: ... az Élet maga a kaland! És Te meg- és átélted a Nagy Kalandot, és tudtad azt szeretni minden szépségével és nyomorúságával együtt. Szárnyalásod szele olykor megsuhintott Bennünket, röghöz köttetett barátaidat, s olyankor veled együtt repülhettünk a nagy forgatagban: a bohém nyári éjszakák mulatságait osztva meg velünk.
De emlékeznem kell a "bölcsesség szeretetére", az igazi, mélyről jövő philo sophiá-ra: midőn Te, Greksza Attila barátunk, s jómagam, gimibe menvén, vagy jönvén, sétálva, mint az antik bölcsek, vitattuk e földi és égi világ törvényeit, axiómákat állítva, s döntve palléroztuk eszünket, csak úgy a magunk mulattatására.
Ez volt aztán igazi mulatság!Hát ez is csupán emlék ma már.
Búcsúznom kellene, de mégsem teszem, mert eszembe jutott az a bölcsesség amit Micimackó válaszolt Malackának: 
- Micimackó! Mi van, ha egyszer elkövetkezik egy olyan nap, amikor el kell válnunk?
- Ha együtt válhatunk el, akkor semmi kifogásom ellene.


                    Ölel barátod:              Csaba