Advent ideje

Csitulj lelkem!
Várakozz! Most Advent ideje vagyon:

Hitem ereje: Jő a Messiás!
A Gyermek születésének ideje közel!
Várom a Jelet, a Csillagot,
hogy vezessen a jászolhoz,
hogy könnyítsen terhemen Ő,
a piciny Gyermek, a Kisded,
lobbantsa a bennem szunnyadó Fényt!

Csitulj lelkem!
Várakozz! Most Advent ideje vagyon!

Ostromidőben (... vagy talán megőrültem?)

Úgy tűnik az eltelt másfél esztendő bizony az ostrom ideje volt. No, nem azt állítom ezzel, hogy vége van, most már fellélegezhetünk. Szó sincs erről. Bizony az ütközet még zajlik. Olykor valóban azaz érzése az emberfiának, valóban "az utolsó időket érjük". Mintha minden megfordult volna, mintha minden kifacsarodott volna, mintha Valaki - vagy talán mi magunk - manipulálna minket, mintha bezárná szemünket, fülünket, szívünket ... s rohanunk, remélve, kutatva az Édent, s amit oly görcsösen szorítunk, kipereg ujjaink közül mint homok.
Esténként, megpihenvén kicsit kiállva a verandánkra fürkésző szemmel nézzük a vonuló felhőket, vágyva-vágyódunk csillagok látására. Sóhajtunk az Égre: - "Hol van az a nyár?"

Mert bizony mondom Néktek, az utolsó időket éljük!
Mert bizony az első fenevad, a tengerből feljövő vadállat, legyőzetett, kinek
"... adaték nagy dolgoknak és káromlásoknak szóló szája; és adaték néki hatalom...
Megnyitá azért az Ő száját Isten ellen való káromlásra, hogy szidalmazza az ő nevét és az ő sátorát" (János jelenésekről 13. 5)
S most a földből jövő, kétszarvú vadállat, kinek két szarva a Bárányához hasonló, a hamis próféta ideje jött el!
"És az előbbi fenevadnak minden hatalmasságát cselekszik ő előtte; és azt cselekszi, hogy a föld és annak lakosai imádják az első fenevadat, a melynek halálos sebe meggyógyult vala; ... És elhiteti a földnek lakosait a jelekkel ... Azt is teszi mindenkivel... hogy az ő jobb kezükre vagy homlokukra bélyeget tegyenek;
hogy senki se vehessen,se el ne adhasson semmit, hanem csak a kin a fenevad bélyege van, vagy neve, vagy nevének száma..." (János jelenésekről 13. 11-18.)

Láz-Hajnalok vöröslő fényében Hozzád kiálltok Istenem!
Segíts, hogy lüktessen a szív!
Én, ki egykor szállni vágytam,
küszködő ember. Világom visszahúz!

"Mesél az erdő..."

Toscana

A mai Toszkána földje megfelel az egykori Etruszk Királyság területének. A királyságot a rómaiak igázták le, akik a földet lakóiról, az ún. Tuszikról vagy etruszkokról Tusciának hívtak. A Római Birodalom bukása után a vidék keleti gót, bizánci és longobárd uralom alá került. Nagy Károly a Frank Birodalom számára elhódította a longobárdok királyságát. 1030-ban II. Bonifác lett a hercegség ura. Meggyilkolása után felesége Beatrice uralkodott a toszkán vidékek felett. Tőle aztán leányára, Matilda grófnőre szállt örökségként. Az invesztitúra harcainak idején a grófnő a pápa oldalára állt. De a Német-római Birodalom ura V. Henrik császár igényt tartott a toszkánai földekre, így az örökség száz évre konfliktust okozott a pápák és a német-római császárok között. Ebben az időszakban a nagyobb települések, városok kivívták függetlenségüket. Pisa erőteljes hatalommal rendelkező köztársasággá alakult.

A 14. században Toszkána a művészetek és az irodalom igazi kulturális központjává vált, ehhez olyan személyiségek járultak hozzá tevékenységükkel, mint Dante, Giotto, a humanista Petrarca és Boccaccio. A toszkánai nyelv Itália irodalmi nyelvévé vált. 1406-ban Firenze már magáénak tudhatta Pisa városát. 1434 után Firenzében a Medici-család kormányzott. I. Cosimo de’ Medici, aki 1537-től Firenze hercege, majd 1569-tól nagyhercege lett, megnövelte hercegsége területét Siena felé, melyet még V. Károly német-római császártól kapott ajándékba. Ez az adomány a Medicieket Spanyolországhoz láncolta, így Toszkána csaknem két évszázadra spanyol fennhatóság alá került.

1737-ben férfiágon kihalt a Mediciek dinasztiája. A lengyel örökösödési háborút lezáró, 1735-ben megkötött, majd 1738-ben ratifikált bécsi békeszerződés értelmében a Toszkánai Nagyhercegség Lotaringiai Ferenc István hercegre szállt (III. Ferenc néven), aki később, Mária Terézia főhercegnő férjeként, I. Ferenc néven német-római császár lett. III. Habsburg Ferdinánd nagyherceget a franciák 1799-ben egy időre megfosztották hatalmától, majd 1814-től 1824-ig ismét ő uralkodott a toszkánai birtokok felett. A hercegséget 1859-ben II. Viktor Emánuel szárd–piemonti király csapatai vették be. 1860-ban a Toszkánai Nagyhercegséget beolvasztották az egyesült Olasz Királyságba.

Zsoltárok könyve

Miért csüggedsz el lelkem,és miért nyugtalankodol bennem?
Bízzál Istenben, mert még hálát adok néki,az én szabadítómnak és Istenemnek.

Ítélj meg engem óh Isten! és oltalmazd meg ügyemet az irgalmatlan nemzetség ellen; az álnok és hamis embertől szabadíts meg engem.

Hiszen te vagy oltalmam Istene.
Miért vetettél hát meg engemet? Miért kell gyászban járnom ellenség háborgatása miatt?

Küldd el világosságodat és igazségodat, azok vezessenek engem; vigyenek el a te szent hegyedre és hajlékaidba.

Hadd menjek be Isten Oltárához, vigasságos örömömnek Istenéhez,és hadd dícsérjelek téged Isten, én Istenem!

Miért csüggedsz el lelkem,és miért nyugtalankodol bennem?
Bízzál Istenben, mert még hálát adok néki, az én szabadítómnak és Istenemnek.

Egy dolog ismerni az Utat, más dolog jár
ni rajta.

Az embernek az úton járása során, az Ős-Vén(y)en, mindig arra kell törekednie, hogy kezét kiürítve, az előtte járóktól rábízott és számba vett jószágokat számba adva, az utána jövőknek hagyatékolja azért, hogyha elérkezik a Mindenható Teremtő ŐreG Ősten elé, akkor igére kulcsolhassa a kezét.

Lao Ce

"Az orchidea nem veszíti el illatát, csak mert senki sem szagolja... A bölcs nem hagyja el az Utat, csak mert senki sem ismeri azt. "

Életem tükörcserepei II.

Vihar közeledik

Laguna Velencében

Ugrálóiskola

Testvérek

Sirály

Rácsok

Összegabalyodva

Ősz a tónál

Nővérek

Nézzetek apára!

Életem tükörcserepei

Napraforgók

Naplány

Napatyánk fényében

Még állok...

Ég felé

"Kő hull apadó kútba"

Kígyófa

kedves nővérek

Károlyi kastély

Hajdú-völgy

Gyere hugi!

Gárdisták

Forradalom?

Én,a"Rettenthetetlen"

Egri borház

Csók

Csobbanás

Rézárus

Bezinai sor

2007. március 15. Budapesten

Míly bőséges a Te jóságod!

Álmos ez a január, mint mindig. De akár tetszik, akár nem, a több mint két hetes ünneplésből, szürkén, fáradtan ébredezünk, s tesszük tovább dolgainkat.
Ugyanakkor megtörténik ilyenkor a számvetés is, hiszen eltelt egy esztendő, s lássuk mire jutottunk,mit tettünk, vagy nem tettünk az elmúlt évben. Én az elmúlt évben készült fotóimat néztem végig, s számvetésgyanánt ím közre adok belőlük egy párat.

Ez történt velünk az Úr megtestesülésének 2009. esztendejében:

Anyák napján...

... és egy egyetemi diplomaosztón

Voltak kirándulások, Szarvasra....

és Budapestre:
Augusztusban szétnéztünk szép Erdélyországban, ahol megláttuk a szépet, békentük magunkat jó iszappal a Medve-tónál, s feredőztünk a Nyárád vizében.

Mily' bőséges a te jóságod, Uram! Végtelen kegyelmedből a Világot, s egymást adtad ajándékba nékünk.