2009. április 16., csütörtök

Világválság

Kedveseim!
Nem saját szerzemény, e-mailban kaptam, így lehet, hogy hozzátok is eljutott már. Gondoltam mégis felteszem, hiszen tanulságos.

Mandy, akinek Berlin-Kreuzbergben van kocsmája, fejébe veszi, hogy
megnöveli a forgalmát. Ettől kezdve hitelre is ad innivalót a
törzsvendégeinek, a főleg szociális segélyből élő iszákosoknak. Egyszerűen
felírja a söralátétekre, hogy ki mennyit ivott.

Ennek gyorsan híre megy a környéken és ugyanabból a társadalmi rétegböl
egyre többen tódulnak a kocsmájába. Amikor Mandy látja, hogy a vendégeket
egy csöppet sem izgatja, hogy egyszer majd fizetniük is kell, apránként
megemeli az árakat, így jelentősen megnöveli a forgalmát.

A környékbeli bank dinamikus, fiatal alkalmazottja felfigyel Mandy
sikerére, és korlátlan hitelt kínál fel neki. A fedezet miatt nem aggódik,
mert úgy véli, hogy az iszákosok tartozása bőven fedezi majd a hitelt.

A Heti Italgazdaság című lap "Az év üzleti vállalkozója" címmel tünteti ki
Mandyt, a szövetségi kancellár pedig fogadja és nyilvánosan átöleli.

A befektetésekre szakosodott, kiválóan képzett bankárok a söralátétek
alapján PIA, ALKO és HÁNYA fantázianévvel ellátott kötvényeket bocsátanak
ki. Ezeket PAH befektetési alapként forgalmazzák, amelyért egy
üzbegisztáni online biztosítótársaság e-mailben vállalt kezességet.

Ezt követően (annak fejében, hogy életük végéig ingyen ihatnak sört Mandy
kocsmájában), az értékpapíroknak több minősítő ügynökség is a kiváló AAA
minősítést adja.

Bár senki sem tudja, hogy mit jelent a PAH befektetési alap rövidítése, és
főként azt nem, hogy valójában mi áll a kötvények mögött, mivel azonban a
tőzsdén folyamatosan növekszik az értékük, a hozamuk pedig rendkívül
magas, a befektetők kedvence lesz.

A bankok vezérigazgatói és belső tanácsadói milliós nagyságrendben kapnak
prémiumot.

Egy nap, jóllehet az értékpapírok értéke még mindig emelkedik, egy idősebb
könyvvizsgáló, akit mellesleg a negatív beállítottsága miatt már
elbocsátottak a munkahelyéről, úgy gondolja, hogy itt az ideje
kifizettetni a legrégibb söralátéten lévő adósságot Mandy vendégével.

Meglepő módon sem a legrégebbi, sem az időrendben öt követő, szintén
szociális segélyből élő törzsvendégek nem tudják kifizetni az adósságukat,
amely közben az éves bevételük sokszorosára duzzadt. Hiába kutatják fel az
adósokat, hiába küldözgetnek nekik fizetési felszólítást, azok nem
törlesztenek, így Mandy csődbe megy.

A PIA és az ALKO nevű kötvény 98,8%-ot veszít az értékéből. A HÁNYA nevű
kötvény, amely jobban tartja magát, megáll az eredeti értékének a
3,62%-nál.

Mandy szállítói, akik szintén a PAH kötvényekbe fektettek be, rendkívül
hosszú fizetési határidőt szabtak.

A bor és a pálinka szállítók tönkremennek. A sörkereskedés csak azért nem
megy csödbe, mert egy nagy állami támogatásnak köszönhetően felvásárolja
egy külföldi befektető.

A bankot az adófizetők pénzéből megmenti az állam. A bank vezetősége pedig
idén szolidaritásból lemond a prémiumának 15%-ról.

Az iszákosok viszont azon keseregnek, hogy Mandy kocsmáját tönkretették a
bankok.

2009. április 15., szerda

Versailles dönt



Úgy történik minden, mint a francia forradalom előtt. Versailles, a zárt palotaváros, hol a politikai elit, a hatalmat markoló zsarnok Buorbon király és érdekbarát udvara dönt, nem hallja a nép kérését, kiáltását, sikolyát.
Eladósodott ország: a hitelek törlesztésére újabb és újabb népnyúzó adókat vetnek ki, mert a felelősséget sohasem azok viselik, kik korábban rossz döntéseket hoztak. Mert az ő kezükben a hatalom, és a "dicsőség" - legalább is itt e földi világban -s az isteni igazságszolgáltatással ők nem törődnek, mert ők azt képzelik, hogy földi királyságuk örök életű. Ostobák, kik nem tanulnak a történelemből, mert abban csak önigazoló, kicsavart, elhallgatott adathalmazt látnak.
Úgy történik minden , mint a francia forradalom előtt. Varsailles dönt: néhány arcot kicserélnek, újabb adókat vetnek ki, s deklarációban tudatják a néppel: ez most közös érdek.
Varsailles dönt, zárt vaskapuk mögött, fegyveresekkel körülvéve, kik droid módra állnak esőben, szélben, szemben az igazságot követelő tömeggel. És Párizs lázong, mert éhezik, mert nyomorban a vidék, mert az egész ország fél attól ami jön. Mi tudjuk, ha valóban elszabadul a csőcselék, a főváros, városaink legszebb terein giotinok fognak dolgozni napi 16 órát, s akkor már nem lesz senki, ki megállítsa a tombolást. S lehet, hogy a vérgőzből majd kiemelkedik egy Napóleon, ki ideiglenesen rendet teremt, konszolidál, mit ne mondjak, szétcsap az országra hiéna mód leselkedő, rátörő ellenség között, kik ideig-óráig majd vicsorogva bár, de megnyalják kezét. De a történet Waterlónál ér majd véget.
Versailles dönt, s nem hallgat a józan szóra.