Phylemon és Baucis

Nagy Anna: Veronai keresztlevétel

Szántó Piroska rajzára

Ott áll íme az Asszony
két keze nyújtva
az ég felé nyitott tenyerek
szelíd gerlepár
a bölcsővé hajlított karok
nem fáradnak várni
hány éve már?
mindjárt fölnéz a gyermek
a pribékek összeszokottan
veszik le a testet
fejsze fogó a szögek
maguktól kiesnek
a tépett sebek már alig
rozsdavér-könnyesek
a lehulló kar kősúlya
a kisded ökölszorítása
mindjárt fölnéz a gyermek
hány éve már?
ölbe veszi mellére szorítja
kicsi arcát arcához
testébe ringatja - íme Ő az
kitárt karokkal égre nyitott tenyérrel
suttog: - Magasztalja lelkem...

Az ég felé...

Kilátások