2009. április 1., szerda

Vörösmarty Mihály
Szózat

Hazádnak rendületlenül
Légy híve, oh magyar;
Bölcsőd az s majdan sírod is,
Mely ápol s eltakar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.

Ez a föld, melyen annyiszor
Apáid vére folyt;
Ez, melyhez minden szent nevet
Egy ezredév csatolt.

Itt küzdtenek honért a hős
Árpádnak hadai;
Itt törtek össze rabigát
Hunyadnak karjai.

Szabadság! itten hordozák
Véres zászlóidat,
S elhulltanak legjobbjaink
A hosszú harc alatt.

És annyi balszerencse közt,
Oly sok viszály után,
Megfogyva bár, de törve nem,
Él nemzet e hazán.

S népek hazája, nagy világ!
Hozzád bátran kiált:
"Egy ezredévi szenvedés
Kér éltet vagy halált!"

Az nem lehet, hogy annyi szív
Hiába onta vért,
S keservben annyi hű kebel
Szakadt meg a honért.

Az nem lehet, hogy ész, erő,
És oly szent akarat
Hiába sorvadozzanak
Egy átoksúly alatt.

Még jőni kell, még jőni fog
Egy jobb kor, mely után
Buzgó imádság epedez
Százezrek ajakán.

Vagy jőni fog, ha jőni kell,
A nagyszerű halál,
Hol a temetkezés fölött
Egy ország vérben áll.

S a sírt, hol nemzet sülyed el,
Népek veszik körul,
S az emberek millióinak
Szemében gyászköny ül.

Légy híve rendületlenül
Hazádnak, oh magyar:
Ez éltetőd, s ha elbukál,
Hantjával ez takar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.

2009. március 30., hétfő

A "kutyakomádia" végkifejlete (?)

Úgy tűnik, hogy a "kutyakomédia" végkifejlethez közeledik. A hétvégén, hosszas vajjúdás után meglett Ferenc testvér utódja, Bajnai Gordonka művész úr személyében. Várható volt? Azt hiszem igen. Valamifajta ilyen végkifejletre számítottam. Igaz ugyan, hogy én is eljátszottam a gondolattal - mint gondolom sokan e kies hazában -, hogy talán vége lesz a politikai ámokfutásnak, végre talán felismeri a hatalmat birtokló (bitorló) elit, hogy itt meg kell állni, mert nincs támogatottság, semmit nem csináltak helyesen az eltelt 7 évben, hogy valóban mindent "elkúrtak", és valóban ebből a káoszból ezt az országot csak egy olyan kormány vezetheti ki, amely valóban élvezi a többség - nem a parlament, hanem a társadalom többségének támogatását. Mert egy ilyen kormánytól a halaszthatatlan, de fájdalmas műtétet is jobban elviselnénk. Hisz valamennyien tudjuk, hogy a műtét elkerülhetetlen.
Aztán a hétvégén Kóka János vezetésével a milliárdos lobbi beindult. Az "emberarcúbb" fodorista liberálisok, a "csórób" szárny vereséget szenvedett az éjszakába nyúló tanácskozáson, s Kóka mester hatalomba segítette cimboráját.
Vonulhatott most már ábrázatán boszorkányos vigyorával Lendvai Ildikó, s tudálékosan kioktathatott bennünket, hogy asszongya: "nem eszik ám olyan forrón a kását.
És ez így is van!
Hogyan is gondolhattunk arra, hogy a milliárdos elit csak úgy, idő előtt elmegy. Elvarratlan szálakkal, ne adj isten bizonyítékokkal arra, hogy mit is tettek, vagy mit nem tettek, saját további vagyonosodásuk érdekében. Hiszen Kóka mester megmondta világosan, hogy miért is kell gyorsan egy új prime mimister: a piacot nem lehet bizonytalanságban tartani. Vagyis az érvelése nem az volt mint Fodornak: az ország érdeke most ez. Nem. Kókát nem érdekli az ország, hazáról már nem is beszélve, Kókát egyetlen dolog érdekli: a business. Így mondom, ahogyan ő is gondolkodik erről: business, s még véletlenül sem üzlet.
Tehát meg lett a joly joker: Bajnai Gordonkának hívják.
Meghalt a király! Éljen a király!