Boldogkő vára 1983

Fenn áll a vár, s lenn ül a csend.
Bús völgyek, bús felejtések csendje.
A tovarohanó századok,
(köztük legrosszabb az utolsó)
s elviharzott emberi életek.
Mert nem ismerjük az Ősök suttogását.
Tudjuk, hogy volt, ... valaki, de már régen.
És ismét jön a nyár, s az ősz ...
Már csak fehér ködök álmaiban
tanyázik a szerelem, meglibbenő csillagok
palástként borulnak a tájra, és ezüstfenyőkről
álmodnak ott, hol akác terem.
Az este régmúlt háború üzenetét hozza ...
Mert emberek öltek a múltban is, és most!
A jelen téríve lassan bezárul.
Számon tartatlan éjszakák langyos ölelése ...
az ősök atavisztikus mítosza minden mozdulat:
nagyapám mesélő komorsága, a hallgatás ...
s a többi előd soha meg nem ismert arca,
amely mégis génjeinkben lüktet.
A régiek, a világégések halottai,
kiket gyilkossá, s áldozattá tett a történelem,
a láthatók a láthatatlanba szállnak,
hogy ne lássa senki e vértől kéjes korban a keserves, keserves halált. A csöpögő csillagok fényes íve alatt, mennyei ének tömjén hangja kiált:
Ments meg Uram a Gonosztól! - engem is - s a fényes templom fehér falai között szivárvány alakban omlik szét
az Apokalipszis!

Itt áll a vár, s lenn a jövő iszonyú csendje pereg.

"A múlt tükörcserepei": Családi sírbolt - a Székács család -

Sokat vagyok úton. Munkámból adódóan nap mint nap járom Békés megye vidékeit. Bevallom, ilyenkor a hivatalos úti cél mellet szeretek elbóklászni, elkalandozni ott, ahol valami szépet látok, vagy a múlt, a történelem egy-egy titkát sejtem megbújni.
Orosházát északi irányban elhagyva, Szarvasra menet az út jobb oldalán szinte hívogatja az utazót, a szántóföldek sivatagában zöld oázisként megbújva, ez a már használaton kívüli temető. Az orosházi illetőségű, földbirtokos Székács nemzetség családi sírboltja áll a középpontban, de köré temetkeztek a vidék tanyás gazdái is. Egy-két sírt még nyilván látogatnak a kései leszármazottak, mert a burjánzó bozótosban itt-ott csapásokat fedezhetünk fel, melyek egy-egy még gondozott sírhoz vezetnek. Különben az 1960-as évek elején temetkeztek ide utoljára. Felfedezhető az is, hogy a temető egy részét már elszántották, hiszen egy keskeny földcsík mintegy beékelődik a sírok közé. Bízom benne, hogy nem jut a szegedi tarjáni temető sorsára, ahol a teljesen eltüntették az ősök csontjait rejtő sírhantokat, hogy helyére lakóparkot építsenek. Ott, a terület lassan már egy évtizede körülkerítve, üresen áll. Talán senki nem akar a sírok felett lakni?
Itt, ezt a tanyasi temetőt talán holtában is védi a Székács család tekintélye, s így háborítatlanok maradhatnak közemberek sírjai is.




A család jelese: Székács József
Evangélikus püspök, egyházi író, költő, műfordító, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Székács József 1809-ben született Orosházán. Gimnáziumi tanulmányait Mezőberényben végezte, majd bölcseletet és teológiát hallgatott Sopronban, ahol tagja volt a Magyar Társaságnak. A nyelvtanulás mellett irodalommal és szónoklattannal foglalkozott, letette a papi vizsgát és Vörösmarty segítségével megjelentek első műfordításai. 1835-ben Bécsben, majd Berlinben klasszika-filológiát és filozófiát hallgatott, majd a lipcsei egyetemen filozófiai doktori címet szerzett. 1836-ban megjelent úttörő műfordítás-kötete a Szerb népdalok és hősregék. A Magyar Tudományos Akadémia levelező, a Kisfaludy Társaság rendes tagjává választotta. Maradandót alkotott az irodalom terén is. Önálló kötetben jelentek meg egyházi beszédei, több gyászbeszéde, szerkesztett egyházi törvénykönyveket. 1862-ben ő iktatta hivatalába Orosházán Győry Vilmos lelkészt, 1865-69 között az orosházi kerület országgyűlési képviselője volt. Életének utolsó éveiben a jénai egyetem teológiai doktori címmel tüntette ki, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagjává fogadta. Emlékét ma utca őrzi szülővárosában.



Székács József családi sírboltja, Orosháza. A múlt század végén épített sírboltba eddig 13 családtagot temettek el. A márványobeliszket Kauser Gyula budapesti kőfaragó készítette. A sírt körülvevõ kovácsoltvas kerítés és az évszázados japán akácok említésre méltóak.

Ajánló

Olvasgatván a "blogtérben" erre a kiváló írásra akadtam. Ajánlom figyelmetekbe: http://viribusunitis.blog.hu/tags/1919